Főbb szokások, hagyományok

Szenteste/Badnje Veče - Karácsony/Božić

A család közösen fogyasztotta el az ünnepi, böjtös vacsorát, amely legtöbbször halételekből (halászlé, rác ponty), vagy rántás nélkül elkészített bablevesből és mákos gubából állt. Fontos megemlíteni, hogy a ház asszonyai jellegzetes karácsonyi kalácsot (csurek) készítettek, amely kalács köré tésztából különböző figurákat sütöttek (például hold, nap, csillagok, csirke). A régi hiedelem szerint ezen az estén nem volt szabad világosságot gyújtani a házban, amíg ezt a szomszéd meg nem tette, mert ellenkező esetben a következő évben bolhák megjelenésére kellett számítani a családtagok körében. Karácsonyfát - ahogy ezt már említettem - eredendően nem állítottak a tököli rácok, azonban ismert volt - a sváb néveredetű - kristkindla, amely almával, dióval feldíszített, mennyezetre akasztott fenyőkoszorút jelentett. A koszorú közepén egy galamb volt található, amely egy fonal segítségével a bejárati ajtóhoz volt erősítve, így annak kinyílásakor a galamb leereszkedett a helyiség közepébe. A vacsora után az említett ünnepi tálból a mézzel megkent almaszeleteket és diót a családtagok együtt fogyasztották el, hogy összetartozásuk a következő évben is erős legyen. Az elfogyasztott kalács morzsáit a háziasszony összegyűjtötte és beleszórta a már említett karácsonyi tálba, hogy az angyaloknak is jusson az ünnepi étekből. Ehhez hasonlóan az elfogyasztott hal szálkáit sem dobták ki a szemétbe, hanem összegyűjtötték és a ház udvarán szétszórták, hogy ott tavasszal az istenmorzsika(božije mrvoice) nevű virág kihajtson. A vacsorát követően szenténekek dúdolgatásával, és csendes beszélgetésekkel töltötték az időt, majd az egész család elment az éjfélkor megtartott szentmisére (po­noć­nica). Karácsony napjának közös családi ebédjén az égő gyertyát borral vagy egy kanál húslevessel oltották el, majd a családtagok nézték, kire száll a füst, mert azt tartották, hogy a következő évben a füst útjába kerülő személy fog meghalni. 

Természetesen karácsony minden napján a legünnepibb esemény a templomban zajló liturgikus eseményeken való részvétel volt, de emellett vígasságokra is sor került, így például karácsony második napján bált rendeztek a helyi kocsmákban. Aprószentek ünnepéhez kapcsolódóan napján zajlott az egyik jellegzetes tököli szokás, a sibáré (šibari). Ez a szokás hajdanán különböző formákban ugyan, de szinte az egész Kárpát-medencében megtalálható volt; lényege a bőség, a termékenység "elősegítése", "fokozása" volt, különös tekintettel a női nemre. Tökölön a szóban forgó napon fiúk, férfiak járták a házakat, köszöntve az ott lakókat. Ezt követően - jelképesen - nyírfavesszővel meglegyintették a ház nő lakóit, hogy ezzel is elejét vegyék a következő évi betegségeknek, vagy ahogyan akkor mondták: ne legyenek kelésesek. Szent János napjához kötődik a borszentelés hagyománya is, amelyet a szentmiséhez kapcsolódóan végzett el a pap. 

 Újév/Nova Godina

Karácsony elmúltával következett az újévhez kötődő eseménysor. A tököli rácok sokáig nemcsak az újévet köszöntötték, hanem az óév utolsó napját is: "Čestitam svr godine!"- amely mondat lényegében az év "csúcsára" (szó szerinti fordításban: "élére") utaló köszöntés volt. Az erre adandó válasz megegyezett a karácsony kapcsán már említettekkel. Szilveszter alkalmából a helyi kocsmában rendezett bálon zene, tánc, tombolán nyerhető malac, és egyéb vidámság gondoskodott a résztvevők jó hangulatáról. Újév napján sorra látogatták egymást a rokonok, ismerősök, szomszédok. Nagyon fontos volt, hogy az első köszöntő férfi legyen. Ha az első köszöntő nő volt, azt nagy szerencsétlenségnek tartották a házra, illetve a családra nézve. Az újévi ebéd alkalmával nem volt szabad csirkehúst fogyasztani, mert úgy hitték, hogy mivel a csirke hátrafele kapirgál, ez a család anyagi helyzetére nézve is nem előrelépést, hanem visszafejlődést fog jelenteni. Ezért sertéshúst ettek - mivel a sertés előrefele túr -; illetve emellett gyakran főztek lencsefőzeléket, hogy az új esztendőben sok pénze legyen a családnak. 

Húsvét/Uskrs 

Húsvét előtt negyven napig böjtöltek a családok, ehhez kapcsolódóan számos jellegzetes böjti étel készült, mint például a főként babból előállított étek, a papule. A húsvétot megelőző vasárnapon - virágvasárnap (Cvitna Nedilja)- a hívek kezdetben fűzfavesszőt (vrbica), majd a 19. század végétől mindinkább barkát vittek, illetve visznek a templomba, hogy azt a pap megszentelje. Ezt követően a megszentelt ágakat kihordták a temetőbe és ráhelyezték a szeretteik sírjára. A virágvasárnapi szentmisén minden évben az 1922 óta hivatalosan is működő templomi kórus rác nyelven, orgonakíséret nélkül elénekli Jézus szenvedésének történetét, azaz a Passiót. Nagypénteken délután rác nyelvű keresztutat tartottak, majd nagyszombaton az ünnep tetőpontját a falu nagyobb utcáin vonuló feltámadási körmenet jelentette. Természetesen húsvét vasárnapjának reggelén is fontos szerepet játszott az ünnepi szentmise, amelynek kezdete előtt ételmegáldást tartott a pap, mintegy feloldva a böjti időszakot. Húsvéthétfőn pedig - eltanulva a jellegzetesen magyar szokást - a falu rác legényei, férfiai csoportokban vonulva meglocsolták (polivači) a leányokat, asszonyokat, amiért cserébe piros tojást, ritkábban - a gazdagabb családoknál - pénzt kaptak. 

Egyéb vallási ünnepek, események 

A január hónap nagy eseménye a vízkereszt ünnepe (Tri Kralja) mellett a marhaszentelés (Svećenje Marve) hagyománya volt. Minden év január 17-én - Szent Antal napján - a szentmise után hintó, vagy lovas szán várta a papot és a két ministránst, akik három rác porta elé hajtattak. Ezen helyeken a pap imádságokkal kísérve megáldotta a hídon álló - feszülettel, két gyertyával díszített - asztalra a hívek részéről tálakban kihelyezett almát, sót és fokhagymát, majd a négy égtáj felé áldást osztott. Az áldás idejére a falu népe kitárta az istállók ajtaját. A megszentelt élelmiszereket a gazdák a háziállatok eledelébe keverték, illetve saját maguk és családtagjaik is fogyasztottak belőle, hogy elkerüljék a betegségeket. Néhány adatközlő visszaemlékezése szerint a lovaknak az egyes porták között futva kellett haladniuk. 

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (Marindan) - február 2-án - az ünnepi szentmise keretében a pap megszentelte a hívők által elébe helyezett gyertyákat, amelyeket ezt követően otthon a gazdák meggyújtottak és füstjével keresztet rajzoltak az istálló belsejében, hogy a jószágokat elkerüljék betegségek. A megszentelt, égő gyertyával a családfő megpörzsölte a háziak egy-egy hajszálát is, hogy az év során ne legyen fejfájás a családban. 

Az előbbiekben említett három kiemelkedő vallási ünnep mellett nagyon fontos szerepet játszott a szeptember 8-ához, Kisboldogasszony napjához (Mala Gospojina, bučurakötődő, rendszerint három napon át, híres mulatozásokkal megtartott "nagybúcsú". Szintén kiemelkedő jelentőségű volt a július 26-án megünnepelt Anna-napi búcsú (mala bučura), az Úrnapi (Bra­šanče) - körmenettel egybekötött - szentmise, a Szent Márk napi búzaszentelés, illetve hagyományosan rác liturgikus eseményeknek számítottak az advent időszakában megtartott hajnali misék (zornice, roráté).

A búcsújárási szokásokkal kapcsolatosan meg kívánjuk jegyezni, hogy elsősorban Ercsi szolgált búcsújáró helyként a tököli rácok számára, ahova Nagyboldogaszony ünnepén (augusztus 15.) Lórév, Ráckeresztúr, Adony, illetve Érd délszláv származású lakói is elzarándokoltak, ahogyan erre például egy 1747-es egyházi forrásra utaló kútfő, illetve az adatközlők visszaemlékezései is utalnak. A források egyébként megemlítik, hogy Bulaics Márk bosnyák ferences plébános egy bizonyos Radonovics Péter által gyűjtést szervezett, amelynek révén a tököli rácok pénzbeli támogatással is segítették az ercsi templom megépítését.