Régi rác keresztnevek nyomában

Sziszifuszi munka a helytörténeti és családtörténeti érdekességek felkutatása, pláne ha mondjuk a Pest környéki rácok őseiről van szó, mivel a történelem évszázadai mindent megtettek, hogy ez a kis népcsoport eltűnjön minden eredeti jellemzőjével együtt. Ehhez kapcsolható például a régi rác (és egyben ősszláv) keresztnevek kérdése is, mivel az egyházi és világi hatóságok tudatosan irtották ezeket a letelepedéstől, az 1600-as évek első felétől kezdődően egészen a századfordulóig, amikorra is ezeket eltüntették a gyakorlatból (nem gondolták volna azonban, hogy a néplelket teljesen nem lehet kiölni, és így a 2000-es évek körül néhány családnál újra felbukkantak a régi ősszláv személynevek). A régi nevek nyomaira csak sziszifuszi munkával tudtam rátalálni a régi anyakönyvekben, és ez is csak azért lehetett eredményes, mert egyes írnokok hibáztak, és véletlenül a latinosított és magyarosított változat helyet az eredeti rác változatot írták be. Így lehet rátalálni például a Milos, a Miroslav, a Vidak és a Nidiljko keresztnevekre. És hogy hogyan hamisították meg ezeket? Vegyük példának az utóbbi nevet. A Nidiljko a rác nedilja szóból ered, jelentése vasárnap, és annak adták rendszerint ezt a nevet, aki vasárnap született. De mivel ezt a régi szláv formát üldözendőnek tartották az illetékesek, így a Domonkos változatot írták be, és erőltették rá a népre, amelynek jelentése "az Úrhoz tartozó" - a vasárnap meg ugyebár az Úr napja volt a vallási tanítás szerint. Szóval ilyen aprólékos, sziszifuszi munkával lehet felgöngyölíteni tényeket a települések, népcsoportok, családok múltjáról, eredetéről, akár a keresztnevek vonatkozásában.